A WPC története

A polimer szót először Jöns Jacob Berzelius svéd kémikus használta még 1833-ban. Ő végül sok ilyen kémiai kifejezésnek lett az atyja, mint az allotrópia, izomer, és protein. Bár amikor ő mondta, egészen másra gondolt, mint ahogy most ezeket használják közel kétszáz évvel később. Például, a polimer nála olyan szerves anyagokat jelentettek, amelyeknek azonos tapasztalati képletei voltak, de különböző molekuláris súllyal rendelkeztek. A nagyobb molekulák voltak a kisebbek polimerjei.

A polimerek modern definícióját 1920-ban, nagyjából kilencven évvel később Hermann Staudinger, német kémikus hipotetizálta, majd a következő tíz évben igyekezett ezt be is bizonyítani. Amiért aztán Nóbel díjat is kapott és örökre megváltoztatta a modern világ összetételét. Az ő definíciója szerint a polimer egy nagyobb molekula, amely kisebb, ismétlődő molekulaláncokból, azaz monomerekből áll. Iszonyatosan sok modern anyag készül ma ebből a felfedezésből. Minden műanyagnak titulált termék alapja. A vékony műanyag bevásárlózacskóktól a golyóálló mellényekig.

A WPC egy olyan polimer, amely fából és valamilyen műanyagból mint például polietilén, polipropilén, vagy polivinil-klorid (ismertebb nevén PVC) készül. Plusz még némi additív amely az elszíneződés és a vetemedés ellen segít.

marco és dino terragni, a wpc első forgalmazói

Legelőször Dino Terragni és Marco Terragni testvérek forgalmazták a saját vállalatukon belül, 1960-ban, Olaszországban. Faműanyag (Plastic-Wood) néven árusították ezt az új anyagot. Az elkövetkezendő években szépen lassan elterjedt tartóssága és könnyűsége végett.

Öt évvel később az ICMA San Giorgio szabadalmaztatta a WPC összetételét. A nyolcvanas évekre már erősen elterjedt. Főleg kültéri építmények esetén mint a padok, kerítések, ajtókeretek, és WPC teraszburkolatok. Hiszen remekül ellenállnak az időjárás elleni viszontagságoknak, mint az fagyás, tartós esőzés, erős napsütés, és kártevők. Ráadásul remekül újrafelhasználható bármely más formájú WPC építményre, míg a sima faburkolatot maximum tűzifának lehet felhasználni bontás után.